A mindent eldöntő EQ

Érzelmi intelligencia a mindennapi sikereink záloga

Az érzelmi intelligencia EQ - megfoghatatlan fogalom, nincs egy konkrét definíciója. Összetettségénél fogva nem is mérhető egyszerű tesztekkel úgy, mint az IQ. Az érzelmi intelligencia a saját és mások érzelmeinek felfogásával, tudatosításával, kezelésével és (pozitív) befolyásolásával kapcsolatos képességek együttese.

Így magába foglalja például, önmagunk ösztönzését, a kitartást, az indulatok kezelését-lefékezését, a vágykielégítés késleltetését, hangulatváltozásaink kiegyensúlyozását, és az empátiát. Szintén az érzelmi intelligencia fejlettségére utal, az ambíció, az önismeret, és az is, ha "bánni tudunk" az emberekkel, azaz nem csak saját, hanem mások lelkiállapotában is eligazodunk, megtaláljuk velük a közös hangnemet és leolvassuk róluk az érzelmeiket.

• Sokáig úgy tartották, hogy a magas IQ az alapja a sikeres életnek, úgy a tanulmányokban, mint a munkavégzésben egyaránt. A legújabb kutatások alapján az IQ a legjobb esetben is csak 20%-át teszi ki a sikeres életvitelt befolyásoló tényezőknek. A fennmaradó 80 % más erőkre - az EQ-ra vezethető vissza

. Ez a megfigyelés fokozatosan érvényesül napjainkban, amikor a kontrollra épülő ipari korszakból átlépünk a motivációra épülő információs korszakba. Az érzelmi intelligencia gyakorlati életben jelentkező felhasználása rohamosan terjed, egyre nagyobb figyelmet kap, mind a magánéletünkben, mint a munkahelyünkön.

Az érzelmileg rátermettek, akik képesek felismerni és kézben tartani saját és mások érzelmeit, előnyt szerezhetnek minden téren, akár magánéletükben, akár munkakapcsolataikban. Jó döntéseink meghozatalához a tárgyi tudás mellett fejlett önismeretre és érzelmeink kezelésében való jártasságra is szükség van.

Hogy tisztábban lássuk magunkat ezen a téren, hétről-hétre megnézünk 7 kiemelkedő jellemvonás közül egyet, ami annak a jele, hogy valaki magas érzelmi intelligenciával rendelkezik.

• Átérzi és megérti saját és mások érzelmeit - empátia
• Kíváncsiság
• Rugalmasság, változásokhoz való alkalmazkodás
• Tisztában van képességeivel, gyengeségeivel
• Képes nemet mondani, asszertívan viselkedik
• Önzetlen, segítőkész
• Felvállalja a kihívásokat

Átérzi és megérti saját és mások érzelmeit, empátia a mindennapokban

Az érzések áthatják egész életünket, gondolatainkat, minden cselekedetünket, akár tudunk róla, akár nem. Természetesen attól, hogy nem tudunk róla, milyen érzések működnek bennünk azok hatással vannak ránk. Mivel folyamatosan alkalmazkodnunk kell bizonyos mértékben a környezetünkhöz ez különböző minőségű kapcsolatokat eredményez, melyek tudatosan vagy tudattalanul, de befolyásolják lelki világunkat és azt, hogy milyen az egészségi állapotunk - az érzelmek hiánya, elnyomása, nem megfelelő kiélése, megélése, alkalmazkodási, pszichés betegségekhez vezethet; valamint hatással lehet életvezetésünkre, családi, baráti, munkatársi és párkapcsolati életünkre egyaránt.

Felgyorsult és rohanó világunkban hajlamosak vagyunk megfeledkezni az érzelmeink kifejezésének fontosságáról, arról, hogy valójában szoros összefüggés van a gondolataink, érzelmeink és testünk működése között.

Mi is zajlik valójában bennem? Mit érzek ezzel a személlyel kapcsolatban? Az érzelmeink megfigyelése, azok tudatosítása, megfogalmazása fontos annak érdekében, hogy jobban megértsük saját reakcióinkat adott helyzetekben, így jobb önismeretre tehetünk szert, ami segíteni fog döntéseinkben, életünk irányításában.

Meg kell tanulnunk azt is, hogy merjük kifejezni érzéseinket annak érdekében, hogy környezetünk jobban megértsen minket. Ez viszont úgy lehetséges, ha először mi magunk legyünk tisztában velük, másképp vagy nem tudjuk, vagy tévesen közöljük őket, ami rengeteg félreértéshez és problémához vezet. Vannak érzelmi szükségleteink, melyeket úgy tudunk kielégíteni a legjobban, ha felvállaljuk és nem nyomjuk el őket. A kiegyensúlyozott, harmonikus, egészséges élethez legalább annyira fontos ezen a területen is fejlődnünk, mint szellemi teljesítményünkben, a munkában vagy testünk egészségében.

Ahhoz, hogy kapcsolataink minden területen jól működjenek, nemcsak saját érzéseink tudatosítására, kezelésére van szükség, hanem a másik-többi ember érzésvilágát is át kell tudnunk érezni. Az "empátia" kifejezés a másik ember lelkiállapotába való beleélés képességét jelenti. Az "empátia" ókori görög eredetű, jelentése: erős érzelem, szenvedély. Az empátia fogalmát vizsgáló Alfred Adler egy múlt századi angol szövegből a következőket idézte: "empatizálni annyit jelent, mint látni a másik ember szemeivel, hallani a másik ember fülével és érezni a másik szíve szerint".

Ha valaki belehelyezkedik a másik helyzetébe - mintegy belülről szemlélve a vele való történéseket -, könnyebben érthetővé válik számára, mit érez a másik, mit szeretne, mire vágyik, mi foglalkoztatja, hogyan reagál bizonyos dolgokra. Maga a beleélés azonban még nem egyenlő az empátiával. A beleélésből empátia akkor lesz, ha a másikra tudatosan odafigyelünk, az élményt feldolgozzuk és a másik emberből megértett összefüggéseket önmagunk számára értelmezzük. Az empátiának valamennyi emberi kapcsolatban megvan a helye: a szülő-gyermek, férj-feleség, munkahelyen vagy a rokoni és baráti körben egyaránt.

Fontos megjegyezni, hogy gyakran a rendkívül intelligens, értelmileg igen fejlett emberek nélkülözik az empátiás képességet, mivel ez mintegy elsorvad a racionális, észérvek előtérbe kerülésével. Ők azok, akik éppen emiatt nehezebben igazodnak el az emberi kapcsolatokban, ami kihathat magánéletükre, karrierükre egyaránt. Ezért is tartják fontosnak, és vezetik be sok vezető cégnél a munkavállalók érzelmi intelligenciájának fejlesztését.

Fejleszd az IQ-dat, fejezd ki érzelmeid - MOND KI! ÍRD KÖRÜL! RAJZOLD LE! 

Kíváncsiság az emberi mozgatórugó

Mítoszok, legendák, bibliai történetek tanúsága szerint az emberiség sorsát alapvetően meghatározta a kíváncsiság, s nagyban hozzájárul a világ fejlődéséhez. Már bibliai ősanyánk Éva is kíváncsi volt, s harapott a tiltott almából, ami miatt kiűzettünk a Paradicsomból.

A kíváncsiság embernél és állatoknál egyaránt megtalálható, megmutatkozik az ingerkereső és kutató-kereső viselkedésben. Ingerszegény vagy inger nélküli környezetben szervezetünk működésében zavar keletkezik, tartós ingermegvonás esetén, akár hallucinációk is felléphetnek. Ingergazdag környezetben viszont növekszik aktivációs szintünk, megszűnik az a kellemetlen állapot, amit unalomnak hívunk. Ezért is költenek az emberek sok pénz sportokra, szórakozásra, különböző hobbikra.

A kalandkeresés az új helyzetek, kihívások, szokatlan, váratlan élethelyzetekben mutatkozik meg. Ez arra készteti az élőlényt, hogy kutasson, vizsgálódjon, új összefüggéseket tárjon fel környezetében.

Csíkszentmihályi szerint szükséges, hogy az ember kíváncsi legyen, érdeklődjön a környezete iránt.

De fontos, hogy nem az öncélú kíváncsiság, hanem a hézagpótló tudásvágy az, ami értékes az életünkben. Ez jellemző a művészekre, írókra és költőkre is, hiszen műveik alapját az őket leginkább foglalkoztató kérdésekre keresik a választ alkotásaiban - ez motiválja őket az alkotásra.

Minél kíváncsibbak vagyunk egy témával kapcsolatban, annál könnyebb megjegyezni a kapcsolódó információkat.

A kíváncsiság az intelligencia jele, az ember intellektuális-pszichológiai jellemvonása, amelynek célja a környező világ megismerése. Ez a tudásvágyból fakad, mégpedig a tudás vágyának az a fajtája, melynél a szubjektív vágy kielégítése a fő.

Ez a tulajdonság fontos szerepet játszik az iskoláskor tanulmányi sikereiben, és ezáltal jöhetnek létre a különféle tudományos felfedezések. A szenzitív, tehát a befogadásra legalkalmasabb időszak a korai gyermekkor, mely egytől hároméves korig tart. Azonban később, még felnőtt korban is nagyon fontos és fejleszthető a kíváncsiság. Nem helytálló az a mondásunk, hogy aki kíváncsi, hamar megöregszik. Sőt, a tudósok szerint, ennek épp a fordítottja igaz - minél érdeklődőbben szemléljük a világot, annál frissebbek maradunk szellemileg, és hosszan megőrizhetjük fiatalságunkat. Idős korban ismét felerősödik a tudásszomj, az ingeréhség. Sokan úgy gondolják, ilyenkor már nincs értelme ezekkel foglalkozni. Ez azonban helytelen gondolkodás, mert a szellemi tréning minden korban fontos, függetlenül éveinktől.

Rugalmasság, változásokhoz való alkalmazkodás

A rugalmasság nagyban függ az előzőekben tárgyalt személyiségjellemzőtől, vagyis, hogy rugalmasak lehessünk az életben: az önbizalom és érzelmeink irányításának képessége nagyon fontos. Ez pedig nagyrészt rajtunk múlik, ezen tehát lehet dolgozni. Ha megtanuljuk könnyedebben, rugalmasabban élni a mindennapjainkat, azzal sokat tehetünk életminőségünk javításának érdekében.

A rugalmassággal kapcsolatos kutatásokat végzett az Universitat Autonoma de Barcelona (UAB), melynek eredményeként megállapították, hogy a nehézségeken könnyen felülkerekedő, rugalmasabb emberek sokkal elégedettebbek az életükkel, mint az aggodalmaskodásra hajlamos, merev személyiségek.

Mindez kihat magánéletünkre és munkahelyi körülményeinkre is.

Magánéletünkben például egy tragikus esemény - válás, szeretett személy elvesztése, munkahely elvesztése, stb. - bekövetkezésekkor sokan teljesen magukba fordulnak, szorongásos, depressziós tünetek jelentkeznek náluk. Jobb esetben idővel a negatív érzelmek enyhülnek, elmúlnak és alkalmazkodnak az új élethelyzethez, de vannak olyan személyek is, akik sosem képesek teljesen maguk mögött hagyni a fájdalmukat. Csak kevesen vannak, akik a nehézségek hatására megerősödnek és életük új értelmet nyer a fájdalmas tapasztalatok által. Pedig ez lenne a helyes út, sok szólásunk is utal erre - teher alatt nől a pálma, hátrányból előnyt kovácsolni - de még a bibliában is több utalást találunk erre - segíts magadon Isten is megsegít, akit Isten szeret arra rakja a legtöbb terhet, de mindig annyit amennyit tudja, hogy elbír és fejlődik általa.

A munka világában már szakszó is született erre - Nemawashi - magyarul változáskezelés, change management-nek becézik - bár sajnos még nagyon kevés helyen alkalmazzák, pedig sokkal sikeresebb és gyorsabb, tartósabb megoldások születnének, ha pl. a lean bevezetését megelőzné egy nemawashi. Lényege, ha van egy probléma, amin sürgősen változtatni kell, de az sok embert érint, érdemes egy oldalon egyszerűen összefoglalni a helyzetet, azt, hogy mi okozza a problémát, miért kell változtatni, milyen lépésekben, mennyi idő alatt. Ezt a dokumentumot küldjük el a döntéshozóknak, érintett vezetőknek és szervezzünk meg velük személyes vagy csoportos beszélgetést. Egy rövid, legfeljebb egy órás megbeszélés keretében a kialakult dokumentumon végigmenve döntést kell hozni változás (projekt) támogatásáról.

A rugalmasság tehát egyértelműen növeli az általános elégedettség érzését az élet minden területén. 

Fontos tisztában lenni képességeinkkel és gyengeségeinkkel

Az önismeret részét képezi - első szintjét -, hogy tisztában legyünk képességeinkkel és gyengeségeinkkel. Az önismeret különböző szintjeit különböztetjük meg,

Az első szint az adottságokról és a képességekről való tudás szintje. Ez a saját tudásunkról, akaraterőnkről, érdeklődési körünkről, feszültség- és kudarctűrő képességünkről stb. szerzett ismereteinket jelenti.

A második szint egy mélyebb szintet jelent, és életünk korábbi (például a kora gyermekkori) élményekre vonatkozik.

A harmadik szint az önismeret társas szintjét jelenti. Milyennek látnak mások, és ez mennyire egyezik a saját énképünkkel.

Saját képességeink, késségeink, erősségeink és gyengeségeink ismeretében, hatékonyabban tudunk megküzdeni a mindennapi élet kihívásaival. A legközismertebb élethelyzet, amikor tisztában kell lennünk ezen képességeinkkel, az állásinterjú. Szinte minden pályázó biztos lehet abban, hogy az állásinterjún felteszik neki azt a kérdést, hogy milyen erősségei és gyengeségei vannak.

Nincsenek erősségek gyengeségek nélkül.

Mindenkiben a különböző tulajdonságok keverednek. Gyakran ugyanaz a tulajdonságunk - mértékétől, illetve az adott helyzettől függően - lehet előnyös és lehet hátrányos is. A túlzásba vitt pozitív jellemvonások is kiválthatnak negatív hatást. Ismernünk kell azokat a jellemvonásainkat, amelyek többnyire pozitív reakciót váltanak ki másokból és fokozzák önbecsülésünket, és ismernünk kell azokat a tulajdonságainkat, amelyek másokat sértenek. E kettő ismerete nagyban hozzájárulhat emberi kapcsolataink javításához.

Az önismeret az élet minden területén fontos, megszerzésének több módja is van:

Önmegfigyelés - figyeled magad, hogy milyen helyzetben hogyan reagálsz, mit érzel.

• Listákat írsz és úgy gyűjtöd össze magadról az információkat.
• Meghallgatod mások mit mondanak rólad.
• Önismereti kérdőíveket töltesz ki.
• Szakember segítségét kéred.

Egy kis segítő feladat:

Egy papírlapot ossz ketté és írd fel szerinted mely tulajdonságaid, képességeid segítenek az életvezetésedben és melyek gátolnak. Majd gondold végig min változtatnál, hogy sikeresebb légy. Melyik tulajdonságot lenne érdemes fejleszteni?

Az erősségeidre építs, minél tovább fejleszt azt, ez a siker kulcsa!

Nem azt kell fejleszteni, amiből gyenge vagy, hanem azt, amiben erős. Ha olyat fejlesztesz, amiben jó vagy akkor szívesen gyakorlod, és hamar eredményeket, pozitív visszajelzéseket érsz el. Az itt szerzett tapasztalataid pedig segítenek abban, hogy idővel a gyengeségeidet is tudd fejleszteni. 

Nemet mondás képessége - asszertív viselkedés

Sokan rettegnek attól, hogy nemet mondjanak.

A nemet mondás hiánya elkerülhetetlenül stresszhez vezet, ami egy idő után akár betegségeket és kezelhetetlen helyzeteket is okozhat - szorongunk, aggodalmaskodunk, olyan helyzetekbe kerülünk, amit nem akarunk megtenni, összecsapnak fejünk felett a hullámok, állandóan rágódunk.

Ennek következménye lesz, hogy csökken az önbecsülésünk, nő a stressz, fogy a szabadidőnk.

Rengeteg kísérlet bizonyítja, hogy a nemet mondás képessége kulcsfontosságú a sikerességhez:

• A magánéletben a nemek adják személyiségünk védelmének egyik komoly határvonalát. Ez egy stoptábla, amellyel a számunkra fontos értékeinket, érdekeinket védjük.
• Az üzleti életben is véd a nemet mondás: mi az, amit vállalunk, milyen feltételekkel és melyek azok a feltételek, amelyeket már nem.

Vállalkozóknál tipikus hiba, hogy semmire nem tudnak nemet mondani, mert félnek attól, hogy akkor nem lesznek sikeresek. Ez nagy hiba! Ha mindenre igent mondunk, milyen lesz a karaktere, egyedisége a cégnek? Hiszen egy sikeres cégnek összehasonlíthatatlannak, másnak kell lennie, rendelkeznie kell egy sajátos arculattal. Amennyiben mindent bevállal, ez nem tud létrejönni, ráadásul tudjuk, hogy a minden, az valójában a semmivel egyenlő.

A nemet mondás képessége az asszertív viselkedés, kommunikáció része. Az asszertív viselkedés és kommunikáció egy önérvényesítő magatartás, melyben felvállaljuk és kifejezzük érzéseinket, gondolatainkat, jogainkat úgy, hogy eközben figyelembe vesszük mások érzéseit, gondolatait és jogait egyaránt.

Önmagunk és környezetünk elfogadása vagy nem elfogadása, négy viselkedési attitűdöt eredményez:

• asszertív
• manipulatív
• passzív
• agresszív

Az utóbbi három, vagyis a nem asszertív viselkedésjegyek kialakulása legtöbbször a gyermekkorban történt elutasítás és negatív megítéltetésre vezethető vissza. Az így kialakult feszült, frusztrált állapotban többnyire önvédelemből reagálunk a külvilág jelzéseire, ami érthető módon nem lehet pozitív hatású. Ezzel legfeljebb csak önmagunkat védjük, de érdekeinket nem tudjuk jól érvényesíteni, megvédeni.

Asszertív viselkedés esetén a történéseket úgy észleljük, hogy abban kompetensek, sikeresek tudunk lenni, ezáltal nyugodtan kezeljük a helyzetet és megfelelő megoldásokat találunk.

Az asszertivitás tanulható, fejleszthető, elsajátítása megkönnyíti a konfliktushelyzetek kezelését, megoldását is.

Az asszertivitás jelei a verbális kommunikációban - határozott megfogalmazás, érzések nyílt kifejezése, őszinteség, vélemény felvállalása, nemet mondás képessége.

A nemet mondás megtanulásának legegyszerűbb módszerei pl.:

• Kérj időt a válaszra!
• Nem mert....
• Nem, de helyette......

Önzetlenség, segítőkésség - Lelki egészségünk érdekében/ Védelmező....?

önzetlenség (lat. altruismus, azalter, 'másik' szóból): a szeretet részerénye, amely arra tesz képessé, hogy a másik ember és a köz javát az ember a saját érdekei elé helyezze,

Persze ez nem azt jelenti, hogy a tett számunkra nem lehet hasznos, nem hordozhat előnyöket. Csupán az nem lehet, hogy ez motiválja őket.

Ha önzetlenek vagyunk, akkor a cél, MÁSOK MEGSEGÍTÉSE, olyan áron is, ha a megfelelő lépések számunkra nem hoznak hasznot. Még akár az elismerés, dícsérő vállveregetéséről is lemondva. Minden más esetben érdekből, és nem önzetlenül cselekszünk. A tett önzetlen, ha csak magáért a másikat segítő cselekedetért jó.

Legjobb gyakorlat az önzetlenség kifejlesztéséhez, ha úgy segítünk embertársainkon, hogy ők nem tudják meg, ki tett értük. Persze itt még mindig elbukhatunk, az önmagunk felmagasztalásában, de ebben az esetben, csupán erre az egy dologra kell figyelnünk, amelyet így könnyebben megakadályozhatunk.

Az önzetlenség előnyei:

• - jó segíteni és aki segít az ...
• - kivívjuk mások elismerését,
• - nő az önbecsülésünk, hiszen olyan nagyszerű emberek vagyunk, akik...

Szóval van pár előnye annak, ha valaki önzetlen, akár a saját, akár mások, vagy mindenki szemében. Az a hozzáállás hibás, amely úgy határozza meg, mit tegyünk, hogy a fentiek közül valamelyiket vagy egy hasonló előnyt célként határoz meg.

Mindezek mellett, játszmák is indulhatnak az önzetlenségre hivatkozva:

• üzlet: én megtettem, önzetlenül, érted és Te?
• Mártír, szegény én: csak én teszek állandóan...

A játszmák előretörése is azt eredményezi, hogy nem az önzetlen cselekedet végrehajtása irányít minket, hanem a játszama megélése és ezáltal energiához jutás, amely kizárólag személyes ügy.

A manapság uralkodó gazdasági szemlélet szerint az ember mindig a saját érdekét hajtja. Elméletileg, ha látszólag önzetlenül cselekszik is, végső soron akkor is csak ez motiválja. Ennek a szemléletnek látszik ellentmondani a Michigani Egyetem új tanulmánya. "Azok, akik önzetlen célból önkénteskednek, hosszabb ideig élnek, mint akik nem segítenek másoknak. Azonban, akik önös érdekből tesznek jót másokkal, nem élvezhetik tetteik magukra gyakorolt pozitív hatásait." - állítja Sara Konrath, a tanulmány egyik szerzője.

A valódi önzetlen tettek természetesnek tűnnek, inkább mások nevezik annak, a cselekvő úgy érzi fel sem merült benne, hogy mást is tehetett volna. Nem kellett döntenie, nem volt választás.

Az önzetlenség testi egészségünk alapja

Van azonban egy hatalmas veszélye mindannak az erkölcsileg és etikailag elvarázsolt világunknak, amivel önző módon keveri az élet mindannyiunk kártyapakliját: elfelejtjük az önzetlenség erejét.

Kutatások igazolják, hogy aki segít, aki hirtelen döntés alapján ad másnak a sajátjából, mind lelkileg feloldódik, és saját egészségére nézve is előnyös folyamatokat indít be. Furcsa dolog, de az optimista és pesszimista ember közti eltérések vizsgálata is igazolta, hogy az optimista ember társas kapcsolatai azért alakulnak sikeresebben és hatnak vissza pozitívabban minden biológiai és társadalmi folyamatra, mert a szervezet túlélő mechanizmusa a védelemre berendezkedve doppingszerként ható endorfint termel a jó cselekedet és a pozitív gondolatok, érzetek által. Az immunrendszerünk védőszert kap tehát, ha jók vagyunk másokkal, ha örülünk, ha segítünk, és ha viszonzásként is jót kapunk.

Az önzetlenség azért különlegesen egyszerű módja az endorfintermelésnek, mert általában semmibe sem kerül. A mosoly, a pozitív érzések, a kedvező lelkiállapot, a nyugodt és kellemes attitűd mind ezt az állapotot segíti elő. Szervezetünk pedig kiélezetten várja a jeleket, s azonnal válaszol. A válasz belső szerveink felé indul el, sejtektől-sejtekig átható, erős védőhálót képezve belsőnkben. Talán ellentmondásosan hangzik, de tény, az ilyen önzetlen jó dolgok is önző módon saját egészségünk előnyös fejlődésére szolgálnak. Ez pedig nem baj.

Nehéz megmagyarázni, miért is olyan jó érzés a hirtelen jött adakozás, az időseknek és gyerekeknek való apró kedveskedés, a mosoly és az ösztönösen belőlünk kibukott jó szó. De biológiai értelemben minden tényszerű és leírható. Nekünk elég mégis arra figyelnünk a hétköznapokban, hogy a tudatosan önző életszervezésünk mellett, engedjük meg magunknak a hirtelen jött örömteli önzetlenséget is. Minden mindennel összefügg. Vegyük kicsit komolyabban a tudatos önzetlenséget is, mindannyiunk örömére!

Kocsis Katalin